Tanulni öröm! Tanulni öröm?
A kisgyermek számára a tanulás az örömszerzés egyik formája. Ha ez kényszerű kötelességgé alakul, arról mi tehetünk.
A valódi tanulás olyan természetes tevékenység, amely hoszútávú hatásokkal jár, s amelyet élvez az ember. Már az élet első pillanataiban észrevehető, hogy a baba örömét leli a tapasztalásban, kipróbálásban, gyakorlásban. A beszéd megtanulása is számos örömszerzés forrása. Életünk során sok olyan tevékenységet tanulunk meg, amely közben maga a tanulás is élvezet. Ilyen például a kerékpározás, úszás, síelés.
Később - már az óvoda foglalkozásain is - a tanulás és a játék között vannak lényeges különbségek.
Ilyenek:
A játék a gyermek szabad akaratából születik, és bármikor abbahagyható. Ezzel szemben a tanulás irányított tevékenység, amelynek célja, feladata és folyamata van.
A játék célja maga a játszás, amely az örömszerzés igényéből fakad. A tanulás célja az ismeretek szerzése, elmélyítése és a tartós emlékezetben való tárolása.
Mindkét tevékenység során szerepet játszik az utánzás, gyakorlás, ismétlés, a problémák megoldása, ezért a gyermek a tanulást és a játékot motivációs szempontból nem tekinti egymástól különböző tevékenységnek mindaddig, amíg mi felnőttek ezt benne ki nem alakítjuk.
A tanulás és az öröm egymást kísérő folyamatok mindaddig, amíg nem tesszük gyermekink számára az elérendő eredményeket kötelezővé, az elsajátítandó feladatokat teherré.
A valódi és a kényszerű tanulás között a jelenlegi oktatási rendszerben igen nagy különbségek vannak.
A valódi tanulásra jellemző jegyek:
- természetes
- aktív
- több érzékszerv bevonásával történik
- belső késztetés kíséri
- folyamatosan történik
- a megtanult anyag egész életre szól
- az elsajátítás folyamatát öröm kíséri
Az kényszerű tanulás jellemzői ezzel szemben:
- mesterséges
- passzív
- főleg auditív - hallás után történik
- egyszeri
- mindezek okán a tanultak legnagyobb része elvész
- az elsajátítást megkönnyebbülés kíséri.
Előfordul az is, hogy a nagycsoportos kis óvodást az óvónéni motorosan ügyetlennek, figyelelmét, koncentrációját lassúbbnak tartja, s a szülők figyelmét felhívja arra, hogy gyakoroljanak otthon is a kicsivel. Ekkor kerülnek elő a feladatlapok, amelyek eleinte a közös tevékenykedés, a gyermekkel való kiemelt foglalkozás örömét hozzák, majd ellenállást váltanak ki. Így nagyon hamar sikerül elvenni a kedvét az "iskolásditól", s olyan negatív hozzáállás alakul ki, amit igen nehéz utóbb feloldani.
Ezért vigyázzunk gyermekeink tanulási kedvére! A játékba ágyazott ismeretszerzés örömét elveszíteni nem szabad az iskolába készülő gyermeknek még akkor sem, ha részképességei fejlesztésre szorulnak. Az óvodás évek fejlesztő foglalkozásai válhatnak izgalmas élménnyé, a képességek kipróbálásává, a fokozatos fejlődés, az egyre javuló eredmények örömteli időszakává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése